A ház szelleme
Volt egyszer egy házaspár.Nagyon boldogok voltak.Már rég óta ugyanabban a házban laktak.Nagyon szerettek volna egy nagy,de nem drága házat.egyik reggel azt mondja a feleség a férjének,hogy megálmodta álmai házát és olyanban szeretne lakni.A ház kívülről halványrózsaszín fehér tetővel.Belűről szépen kifestve,lekövezve leparkettázva.A férj tudta,hogy ilyen ház nincs de elmentek keresgélni.Találnak is egy ilyen házat.A fárj megkérdezi mennyibe kerülne a ház.A házat meg is veszik.Ahogy a kertész meglátja a hölgyet (a feleséget)azt mondja:MAGA AZ A SZELLEM!
A fekete rósza
Élt egyszer egy földműves, feleségével, két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig.Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott. Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a legkisebb lánya szobájába. A kislánynak át volt vágva a torka. Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál feketerózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette. Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszelket hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába.A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon.Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis. Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána. Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig.A virágosnak hiányzott az egyik keze!!!
A YouTube szelleme
Van egy videó a YouTube-on "Mereana mordegard glesgorv" néven. Ha rákeresel, semmit nem fogsz találni. Ha néha találsz is valamit, minden amit látni fogsz egy 20 másodperces videó egy férfiről, aki folyamatosan téged bámul, semleges arccal, majd az utolsó két másodpercben vigyorog. Ez igazából csak egy része a videónak. A teljes videó 2 percig tart, és a YouTube eltávolítatta, miután 153 ember aki megnézte kivájta a szemeit és elpostázta a YouTube főhadiszállására, San Brunoba. Az említett emberek majd öngyilkosságot követtek el különféle módokon. Nem tudni jelenleg, hogy tudták elpostázni a szemeiket miután kivájták őket. Valamint a titokzatos felirat az alkarjukon sem lett még megfejtveA YouTube időszakonként felrakja az első 20 másodpercet a videóból, hogy elfojtsa a kíváncsiságot, hogy az emberek ne keressék és töltsék fel az eredeti verziót. A videót magát csak egy YouTube csapattag nézte meg, aki elkezdett sikítani 45 másodperc után. A férfi még most is erős nyugtatók hatása alatt él, és képtelen felidézni amit látott. A többi ember, aki egy szobában volt vele miközben ő nézte a videót, miután kikapcsolták neki, minden amit hallottak egy magas, fúrószerű hang volt. Senki nem mert a képernyőre nézni. Sose találták meg a személyt, aki felrakta a videót, az IP cím pedig nem létezett. És az ember a videóról sose lett azonosítva.indig. A virágárusnak hiányzott az egyik keze.
A halálos szerelem
A lány szerette*
A fiú nem*
A lány elmondta mit érez*
A fiú kinevette*
Amikor virágot tett a lány sírjára.*
A balta,csodálatos nyári este volt...
Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait. A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal. Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Balázsnak, a lányt Enikőnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk, ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam vol-na ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy hibát: szerelmesek lettek egymásba. Andit már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmese voltam belé első perctől fogva. Balázst az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani. Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül. Balázs félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt, leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdőbe. Eljött az én időm! Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam. A tisztás szélén a homályban, ahol Encsii nem vehetett észre, végigosontam Balázs után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol ő. Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a legszélső fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam sokáig az időt.- Ne haragudj pajtás. - suttogtam, és két kézzel meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt. Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt megfordultam volna, leköptem. Ezután elindultam a következő áldozatom felé. Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsii, mikor meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal elfojtottam. Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy idő előtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen. Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.- Jó estét kedvesem! - köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai. - Szia! Te hogy kerülsz ide?Mondhatni, erre vitt az utam. Te? - Balázzsal vagyok itt... tudod, járunk. - Tudom. Ő most hol van? - Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz. - Nem hinném. - Hogy érted ezt? - Nem fog már visszajönni.- Miket beszélsz? Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér. - Úristen! Te... Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt. - Szeretlek! - mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét.